Hát, a Húsvét nem a napokban volt... Rég írtam... Közben eltelt a nyár.
Májusban 33 éves lettem. Nem változott ettől semmi, de mégis elgondolkodtam eddigi életemről. Még elszántabban kezdtem keresni egy új állást. Június végén kiderült a Honvéd Kórházban, hogy mégis miért vagyok elképesztően fáradt, enervált, és depis... Autoimmun pajzsmirigy betegség. De legalább egy évnyi utánajárás után megtudtam. Az orvos nyugalomra intett, de szó szerint: azt mondta, hogy nyugalomra van szükség, és akkor minden rendben lesz. De hol az a nyugalom, ami rám vár??
Július végén egy álláslehetőség csábított, először jónak is tűnt, na de másodszor már egyáltalán nem... Visszamondtam. Csöbörből vödörbe, annak nincs értelme.
És akkor a múlt hétvégén megtaláltuk egymást az állásommal. Persze, tudom, amíg nem írtam alá a szerződést... csak az adó és a halál biztos. De mégis, talán már nem jön közbe semmi. Előttem áll a felmondás, és meglehetősen félek tőle. Attól, hogy jön az érzelmi zsarolás, vagy a kiabálás, vagy a néma duzzogás. De most tényleg csak magamra gondolok. Arra, hogy mennyit vártam erre, és hogy igazán megérdemlem, hogy változtathassak.
Azon gondolkodom, vajon képes leszek egyszer tényleg visszatalálni a kiegyensúlyozott élethez?
Utolsó kommentek