Bár ez most az ablakból nézve nem látszik. Esik, hűvös van. A csendes esőt szeretem. De itt a városban nem jó az eső. Persze az emberek miatt nem jó… Mert mindenütt a kutyák ürüléke, ami esőben messziről bűzlik… Vidéken más, ott hallgatni, nézni is jó az esőt, meg persze sétálni is jó, amikor hangtalanul hullanak a cseppek.
Mögöttem már a nyaralás, bőrömön a napfény. A kánikula nem hiányzik, a kicsit hosszabb pihenés nagyon. Előttem a munka és sok-sok döntés. A fájdalom már nem fáj annyira, a magány még kínoz. És tudom, hogy meg kell lépnem egy olyan lépést, amit nem akartam, mégis egyre nyilvánvalóbb, hogy szükséges. Csodára várni felesleges. Ezt tudja jól mindenki, mégis olyan nehéz elhinni…
Utolsó kommentek