Számomra mindig szomorúsággal köszönt be a tél, talán a hideg, fagyos idő, vagy az elmúlás érzése miatt. És tényleg, ilyenkor eszembe jutnak a fájó vagy nagyon megindító emlékek. Azok, akik már csak az emlékeimben élnek, és azok is, akik messze kerültek tőlem.
Ebben az évben még rosszabb a helyzet, mert az életem olyan szakaszba ért, amikor minden változóban van körülöttem. Ez éppen jó is lehet, az új dolgok, új remények örömmel is eltölthetnének, de decemberben megélni a változást egész más, mint tavasszal.
Ma reggel sűrűn havazott, és én a hóesésben lépkedve olyan egyedül éreztem magam, hogy a lélegzetem is elakadt. Bárcsak fogná a kezem valaki, bárcsak tudnám, mi vár rám.
Utolsó kommentek